Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Otthoni tartásuk

2009.03.31

 

Az emberrel már kis koruktól kezdve bizalmas természetűek, elég hamar Kép elfogadják a kézből felkínált eleségeket. Szelídítésüket kicsi kortól meg kell kezdeni, főként a hasukon keresztül lehet a szívüket elérni. Kíváncsi, okos állatok, így lakhelyüket körültekintően kell elkészíteni, ha azt szeretnénk, hogy a nekik kijelölt területen maradjanak.

 

Táplálékuk magkeverékből (kukorica, búza, fehér és világos csíkos napraforgó, zab, árpa, borsó, rozs, négermag), száraz macskatápból, különféle gyümölcsökből (például málna, cseresznye, alma, banán, narancs stb.) és zöldségfélékből (sárgarépa, saláta, retek, stb.), fűből, pitypanglevélből, valamint lisztkukacokból, gyászbogarakból, sáskákból, tücskökből, szöcskékből áll. Egymással különféle füttyjelekkel, morgó hangokkal kommunikálnak.

 

Jól bírják a hideget, így szabadban is teleltethetők. Párban vagy kisebb kolóniában tarthatók. Kisebb helyen 1 hímet(nem többet, mert a hímek ivarérettségük közeledtével csúnyán összeverekedhetnek) 2–3 nősténnyel, de nagyobb helyen, ahogy nagyobb tenyészetekben is tartják őket, 2–3 hímet 10–12 nősténnyel. Azonban ilyen kolóniát csak nagy helyen, minimum 3*3 méteres területen szabad együtt tartani, ahol kitérhetnek egymás elől. Ha ketrecben tartjuk őket, akkor odút kell biztosítani számukra. A ketrecet a földön kell elhelyezni, legjobb a lapos, szélesebb kivitel, alacsony bebújónyílással. Az odújukat szénával bélelik, szájukban hordják be a bélelőanyagot. Ha kinn tartjuk őket, akkor novembertől február végéig, március elejéig téli álmot alszanak. Ilyenkor egy jól szigetelt odút igényelnek, nehogy megfagyjanak. A szabadban földbe vájt üregekben alszanak. Kézbe véve őket nem harapnak, simogathatók, barátságos természetűek.

Magyarországon viszonylag új, kevéssé ismert faj. Még csak néhány tenyésztő foglalkozik tartásukkal. Állatkerekdésben szinte lehetetlen találni őket, és ha vannak is, a tenyésztői ár többszöröséért lehet őket megvenni.

(Wikipédia)