Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Háremes tartás

2009.04.17

Amikor csíkos mókusokkal kezdtem foglalkozni, a fellelhető információk két lehetőséget említettek: mindegyiket egyenként tartom külön ketrecben és ekkor a párzás idején nekem kell összetennem a párokat. A másik a háremes tartás. Itt 3-4 lányt és egy fiút egy nagyobb ketrecben együtt lehet tartani. Ekkor a párzásnál nincs semmilyen teendőm, de ha összevesznek, a verekedőt el kell különíteni és általában már nem lehet  visszatenni. És a helyére sem lehet tenni másikat. Ennyit tudtam meg. Az egyenkénti tartás mellett döntöttem, mert több mókustartó is lebeszélt az utóbbi módszerről.

 

2003-ban mégis megpróbáltam. Hogy miért?:

  •      Több helyen láttam együtt tartani őket. Egy német mókustenyészetben minden csíkos párban volt, sok éve tartja így probléma nélkül. Kb. 1x2m alapterületen, 2 m magas ketrecekben. Egy másik német tenyészetben 1 fiú és 3-4 lány volt együtt. Egy barátom szintén német tenyészetben vásárolt fehér csíkosokat, ott egy 5x4 m-es szobában tartották őket együtt, legalább 30 mókus volt ezen a területen! Pedig a fehér csíkos még agresszívebben védi a területét.
  •       A csíkos mókus a természetben is egyedül él. De ezt nem úgy kell érteni, hogy hermetikusan elzárva a fajtársaitól, amit nem lépnek át. Kommunikálnak egymással, sokszor összetalálkoznak fajtársaikkal, köszöntik egymást és persze néha összevesznek. Ez hozzátartozik az életükhöz és ha komoly veszekedés alakul ki, az egyik elmenekül. Ha tud hová. Ha ezt biztosítani tudjuk fogságban is, akkor ez a tartási mód közelebb van a természetes körülményekhez, mint egy magányos ketrec.
  •       Néhány állatorvos kifejezetten ajánlja, hogy a lány mellett tartsanak egy fiút is, még ha külön ketrecben is. A lányoknál előfordulhatnak hormonális okokból fellépő problémák: szőrzethullás, stb.
  •      A természetben megfigyelt viselkedési formák alapján úgy gondolom, hogy a csíkos mókusok, ha csak laza kapcsolatban is, de kolóniákban élnek.
  •     Volt egy nagyméretű üres ketrec, ezzel adódott a lehetőség, hogy kipróbáljam.

 

 

A hosszú bevezető után a tények:

 

Egy alomban született 6 lány. Ebből ötöt megtartottam, gyönyörű volt mindegyik. Hathetes korban elválasztottam őket az anyjuktól és egy 80x40 alapterületű, 1 méter magas ketrecet rendeztem be nekik. Velük együtt helyeztem be egy közel azonos korú másik alomból származó fiút.

 

Az első nap a fiú (Szultán) nagyon meg volt szeppenve, egész nap a többiektől elhúzódva üldögélt. De a lányok ügyet sem vetettek rá. Másnap már sokkal bátrabb volt, de este nem ment be a többiekkel az odúba, hanem egy ágon aludt. Következő nap egy második odút is betettem, este Szultán ide költözött egyedül. De a rákövetkező napon a lányok közül néhánynak megtetszett az új odú és itt feküdtek le. Szultán megint kiszorult, de nem üldözték el, csak egyszerűen nem volt kedve együtt aludni velük. Ezután egy harmadik odút is betettem, itt ugyanaz történt: először a fiú egyedül aludt benne majd miután a lányok beköltöztek, ismét otthagyta és inkább az ágat választotta. Azt hittem, hogy hamarosan mindegyiknek külön odú kell, de érdekes módon az első hét végére mind visszaköltözött az első odúba és akkor már Szultánnal együtt. Három hétig voltak ebben a ketrecben. Ezalatt a csapat teljesen összeszokott.

 

A véglegesnek szánt új ketrec 0,8x1,0 m alapterületű, 3,5 m magas volt. Eredetileg nem nekik készítettem, egy félig kész ketrec leválasztott részéből alakítottam ki ezt a furcsán magas formát. Az alja a helyiség kerámia járólapja, oldalai 16x16 mm-es ponthegesztett háló acélszelvényekre szegecselve, a teteje plafonra erősített háló. Egyik oldalán nagyméretű ajtó, rajta kis tolóajtó az etetéshez, a tolóajtó alatt egy rozsdamentes fém tálca. Három szinten teraszokat építettem. A földre két műanyag tálcát tettem macskaalommal, hogy legyen hol turkálniuk. 1,8m fölött sok faágat szereltem be, alul csak az oldalak mentén, hogy kényelmesen beléphessek. Ezen kívül néhány műanyag csövet erősítettem a ketrec oldalaira és köteleket függesztettem fel. Négy odút tettem be: hármat a földre, egyet pedig felerősítettem az egyik oldalra 1,5 m magasan. Két golyós itató és egy ketrecre rögzíthető kis fémtál tartozott még a berendezéshez. Később még egy mókuskereket is betettem, de egyik sem használta.

 

Láthatólag nagyon jól érezték magukat. Hatalmasakat rohangáltak, ugrottak. A legfölső terasz 40 cm-re volt a tetőtől. Itt 2-3 lány szinte folyamatosan egymás mellett hátraszaltózott. Azt gondoltam, hogy inkább a földön és a földhöz közel fognak tartózkodni, de legalább annyit voltak magasan is, mint lent. Teljesen belakták a területet. Több helyen olvastam, hogy a szabadban földbe vájt üregekben és gyökerek között épített odúkban laknak. Ezzel szemben mindegyik kedvence a 1,5 m magasra szerelt pintyodú volt. Ez elég kicsi, esténként mégis négyen-öten bezsúfolódtak, úgy hogy farkak, fejek lógtak ki belőle.  (Sajnos ezt nem fotóztam le.) Csak azok mentek a földi odúkba, akik nem fértek be.

 

Hosszú ideig semmilyen veszekedés nem alakult ki. Etetésnél sem, viszont itt máshogy viselkedtek, mint az egyedül tartott mókusok. Itt mindegyik őrült sebességgel pakolta pofazacskójába a magokat, majd amikor megtelt, felment a kedvenc helyére és ott eszegette meg. Jóval többet ettek, mint az egyedül tartottak, de azért ők is raktároztak.

 

A földön lévő odúkat használták közös raktárnak. És akkor sem alakult ki veszekedés, amikor a raktárakban összetalálkoztak. Sokszor előfordult, hogy egy itató csőből ketten egyszerre ittak. Az eleséget több helyre szórtam, hogy ne legyen vita. Négy hónapos koruk körül Szultán kezdte molesztálni a lányokat. Hátulról rájuk ugrott, hemperegtek, birkóztak, de még ekkor sem volt verekedés, csak játék.

 

Hat hónaposan Szultán kezdte főnöknek érezni magát. Érdekes módon ekkor sem az élelem, vagy az odúk körüli helyezkedés közben vesztek össze, hanem látszólag minden ok nélkül. Valószínűleg Szultán éreztetni akarta, hogy ő az úr ezen a területen. Békésen eszegettek egymás mellet, majd nem sokkal később, amikor egymás mellett visz az útjuk, rátámad. Rövid üldözés, aztán el van felejtve. Ilyen jelenetek egyre gyakrabban voltak, de a lányok nem tanultak belőle (és én se). A félelem legkisebb jele nélkül folytatták a dolgukat. Többször előfordult, hogy miután az üldözött elfutott, pár perc múlva már Szultán szájából vette ki a legfinomabb falatokat. De ezt hagyta, ilyenkor keresett egy másik magot és azt rágcsálta tovább. Volt, hogy megkergetett egy lányt, de az hamar egérutat nyert, erre az útjába eső másik lányt támadta le. Naponta néhány alkalommal volt ilyen piszkálás, de a nap többi részében minden továbbra is idillikusnak látszott. A lányok nem voltak megfélemlítve, (pedig biztos ez volt a cél), nem bújtak el, nem is kerülték Szultán társaságát. Illetve történhetett durvább elzavarás is az odúból, mert néhány nap múlva Szultán már egyedül lakott a felső kedvenc pintyodúban. Annyit elért, hogy ezt már átengedték az ő kizárólagos alvóhelyéül, de napközben még sokszor bementek. És a lányok nem a földön lévő odúkba költöztek át, hanem a ketrec oldalán magasabbra szerelt csövekben aludtak egymás mellett. És sosem támadtak vissza, mindegyik azonnal elmenekült. Talán ennek köszönhető, hogy sokáig nem történt semmilyen sérülés.

 

10-12 napja tartott Szultán basáskodása, amikor egyik reggel észrevettem, hogy két lánynak hiányzik mindét füle. A sebeket lekezeltem, Szultánt külön tettem. Három-négy napig nagy volt a béke, de aztán az egyik fületlen lány ott folytatta, ahol Szultán abbahagyta. Látszólag ok nélküli támadás, kergetőzés. Ennek is egy fül látta kárát, így őt is kivettem. Két napra rá egy következő lány vette át az uralmat, ő lett a domináns. Minden ugyanúgy zajlott ismét, így ezzel befejeztem ezt a próbálkozást. Mindegyik külön ketrecbe került.

 

A sebek szerencsésen begyógyultak, azóta is jól megvannak, csak egy kicsit áramvonalasabbak. Kicsit másképp viselkednek, mint akik egyedül nőttek fel. Vérmesebbek, a betett ennivalóra azonnal rárontanak, szinte elragadják; a lapátot, amivel beöntöm a magokat, már többször kiverték a kezemből. Többet és talán gyorsabban mozognak, nagyobb a mozgásigényük, megszokták a nagy helyet. De szelídek, ha kicsit félénkebbek is a többinél. Ez azért lehet, mert a fontos időszakban nem foglalkoztam velük külön-külön, bár sokszor beálltam a ketrecükbe, amikor még együtt voltak. Akkor több a lábamra és vállamra mászott, kezemen végigfutva ették meg a tenyeremből a magokat.

 

Nálam így sikerült, máshol nem tudom hogy kerülik el a problémákat.

 

Forrás: http://invitel.hu/ventana/csikos_mokus/haremx.htm